Idők jelei

Pillantás az idők jeleire

2011.09.23.  

Amikor Jézus az Olajfák hegyén tartózkodott, odamentek hozzá a tanítványai és megkérdezték tőle, hogy mi lesz a jele az Ő eljövetelének és a világ végének (vö. Mt 24 és Lk 21). Ekkor Jézus egy figyelmeztetéssel kezdte meg prófétikus beszédét: „Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket” (vö. Mt 24,4, 2Tessz 2,8-12). Ez azt jelenti, hogy a végső időben, Krisztus második eljövetele előtt nagy lesz a hitetés és az emberek félrevezetése. Ennek a hitetésnek az egyik alapelvét így lehetne megfogalmazni, hogy „nem az a lényeg, hogy mi történik, hanem az, hogy ezt miként értelmezzük”. Ez korunk egyik nagy hazugsága, amely szerint mindent el lehet kenni és félre lehet magyarázni. A félrevezetésnek a másik módszere hasonlít a bűvész-trükkhöz, sajnos ezt is gyakran alkalmazzák a világ egyes politikai és egyházi vezetői: „amíg a bal kezével manőverezik - és a néző arra figyel, - addig a jobb kezével elrejti a labdát”, vagyis másról beszél, és nem arról, ami az igazság szempontjából égető lenne, azért, hogy az emberek tömegeit elaltassa és elhitesse. Emberi és gazdasági „fejlődésről”, beszél ott, ahol a bűn következtében, szétesés, széthullás és hanyatlás van, - így aztán mindenki megnyugtatja magát, és nem látja tisztán sem a világ, sem a saját helyzetét. Ördögi tudomány ez, és nem kérek belőle.

A keresztény hívő ember, azonban nem botorkál sötétségben (vö. 1Tessz 5,4-5), mert mindenkor ott van a kezében a Szentírás, az Isten igéje, mint az egyedüli biztos mérce és segítség az idők jeleinek az értelmezéséhez. Amikor azt mondja Jézus, hogy „hallanotok kell háborúkról és háborúk híreiről” (Mt 24,6), akkor azt szokták ellene vetni, hogy „háborúk mindig voltak a történelem folyamán”. Ez az érvelés figyelmen kívül hagyja Jézus kijelentésének a pontos szövegét, mert Jézus nem azt mondta, hogy háborúk lesznek, hanem hogy „hallanotok kell … háborúk híreiről”. A hírközlés és a média minden formája csak a XX. századra épült ki. Száz évvel ezelőtt még nem beszélhettünk erről, ma már Afrikában, az éhező országokban is van televízió, hírközlés, telefon, stb. Ma az egyik törzs tudja, hogy mi történik Ruandában a másik törzzsel. Jézus itt kétezer éve a hírközlés különböző formáira utalt és nem csupán arra, hogy „nemzet, nemzet ellen támad és ország, ország ellen”.

Így folytatódik Máté evangéliuma 24,7 verse: „és lesznek éhségek, döghalálok (értsd: járványok) és földindulások mindenfelé” (vö. Lk 21,11). Ebben a fél mondatban újra egy kis szócska a döntő, és ez a „mindenfelé”, mert a történelem során voltak eddig is éhségek, járványok (kolera, pestis, stb.) és minden bizonnyal itt-ott földindulás is. A végső időben azonban ezek elszaporodnak és egyre sűrűsödnek, valamint az egész bolygónkat érintik. Bármely idős embert, ha megkérdeznek egy-egy természeti katasztrófa vagy árvíz kapcsán, elmondják, hogy ilyesmikre nem nagyon emlékeznek vissza, legalább is ekkora méretekben nem. A délkelet ázsiai szökőár egészen egyedi jelenség volt a több száz ezres áldozatával. Az interneten olvasható, hogy jelenleg Olaszországban egy-egy falut lepett el a sár és az iszap. Mindezek a globális felmelegedéssel függnek össze. A globális felmelegedés fokának a visszaszorítására vagy szinten tartására az unió soros elnöke, Barosso szerint komoly döntéseket kell hozni a nagy hatalmaknak a Koppenhágai csúcsértekezleten. Erről ő maga, nyilatkozott a „Szakadék szélén” című cikkében az egyik országos napilapban, Magyarországon. Hogy ha még az unió elnöke is a „szakadék széléről” beszél, akkor bizonyára van ennek reális alapja.

Erre lehet azt mondani, hogy az idők jeleiről beszélni szektás módszer, ám akkor az első, akit ezzel meg lehet vádolni, az éppen Jézus Krisztus, mert Ő hívta fel erre a tanítványai, és minden kor, hívő emberének a figyelmét (vö. Mt 24,32-33). Az Üdvözítő kifejezetten többször is hangsúlyozta azt, hogy a benne hívők „vigyázzanak” és „imádkozzanak”. Lukács evangéliumából a katolikus fordítást idézem: „Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek a tobzódásban és részegségben, s az élet gondjai között, és az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen. Mert mint a csapda úgy fog lecsapni mindazokra, akik az egész föld színén laknak. Virrasszatok (vigyázzatok) tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt (Lk 21,34-36 és Mt 24,42-44).” Úgy hogy, amikor ezt elolvastam a cikk írása előtt, én magam is imádkoztam a családomért és Isten hívő népéért, de bizonyára többet és állhatatosabban kellene imádkoznom, mint eddig tettem.  

Ezután, Jézus beszél arról, hogy az Isten népét üldözni fogják, és hogy a Krisztushívők gyűlöletesek lesznek minden nép előtt Jézus nevéért (vö. Mt 24,9-13. Lk 21,16-19). Ezek már olyan megdöbbentő sorok, hogy nem szeretném fehéren-feketén leírni, el lehet őket olvasni a fenti idézetekben. Jézusnak csak azt a kijelentését emelem ki, amelyet már most valamennyi ember napról napra megtapasztalhat, azt, hogy „a szeretet sokakban meghidegül”. Ezért a szomorú tapasztalatért úgy gondolom, sok embernek, családtagnak nem kell a szomszédba menni. Krisztusnak azonban bátorítása is van erre a rövid, de nyomorúságos időszakra: „aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül (Mt 24,13 és Lk 21,19)”. Tehát az üdvösség eléréséhez nem elég a hitvallás szövegének hittel teli elmondása, a Szentírás szavainak életté kell válnia bennünk. A hívő ember jellemében kell, hogy visszatükrözze Krisztus jellemét. Az Isten hívő népének az üldözése középkori jelenség. Mondhatná bárki meggyőződéssel, hogy az már nem térhet vissza most a demokráciában, hiszen ma erre nem lát senki reális esélyt. Erre az állításra azt lehet válaszolni, hogy valóban a demokrácia az az államforma, aminél nem találtak ki jobbat, ennél jobb már csak az Isten Országának az eljövetele lesz. Azonban a szélsőséges indulatok és a népek körében felgyűlt elégedetlenségek könnyen billentethetik a történelem mérlegét a diktatúrák irányába, méghozzá a demokratikus kormányzás leple alatt, különösen azért, mert a világméretű problémákra egységes és globális válaszokat kell adni. A másik jelenség már közismert, hiszen egyes embercsoportok bármikor kerülhetnek a hatalom és valamely érdek útjába. Az már mindegy, hogy zsidónak, kisebbségnek, romának vagy valamelyik hívő közösségnek hívják, a bűnbakkeresés módszere mindenkor jól bevált eljárásmód volt arra, hogy a jelen kor problémáinak a megoldásáról eltereljék a figyelmet.

A Biblia kijelentései mindenkor megbízhatóak, mert egyedül a jó Isten ismeri a jövendőt, az emberek jövőben meghozandó döntéseit, mert neki „végére mehetetlen a bölcsessége” (vö. Ézs 40,28 Károli fordítása).

Nézzünk még néhány mozzanatot a végső időről a Szentírás szavai alapján! Jézus szerint az Ő eljövetelét megelőző időszak hasonlítani fog Noé napjaihoz (vö. Mt 24,37 és Lk 17,26-27). A Teremtés könyve szerint Noé napjaiban megsokasodott az emberek gonoszsága a földön, és „az ember szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz” volt (Ter 6,5). És „romlott útra tért minden test (ember) a földön” (Ter 6,12 Kat. ford.). Nóé mégis tökéletes tudott lenni a kortársai között, mert „Istennel járt”, mert mindennap Istentől tanult és Vele élő kapcsolatban maradt (vö. Ter 6,9). Ezért Noé és családja megmenekült, a többi istentelen embert pedig elsodorta az özönvíz. Így lesz Jézus eljövetele előtt is. Ez azt is jelenti, hogy a világunk és a társadalmunk nem egy tökéletesebb világ felé „fejlődik”, hanem egyre hanyatlik Jézus szavai szerint, és ez a bűn következménye, amely globális szinten is beérik (vö. Jak 1,15). Jézus eljövetele előtti kor hasonlítani fog Lót napjaihoz is (Lk 17,28-33). Egyedül Lót menekült meg Szodomából, mielőtt a város elpusztult. A két lánya fizikailag megmenekült, ám az erkölcsi fertőt magukkal hozták Szodomából, - így tehát az örök élet számára ők is elvesztek. A homoszexualitás éppen napjainkban hódít teret olyan formában is, hogy egyes államok legalizálják azt, amit a Szentírás szodomia bűnének nevez.

Találóan jegyezte meg valaki a Biblia erre vonatkozó kijelentései és a jelen kor eseményei közötti egybeesésre vonatkozóan: „ki kellene kapcsolnom az értelmemet, hogy mindezeket ne lássam be a Szentírás alapján”.

Az idők jeleiről lassan már nem kell írni és szólni, mert ez valamennyi ember számára nyilvánvalóvá válik, nem kell ehhez a Szentírást olvasni, sem hívő embernek lenni, mert Jézus szerint: „az emberek elhalnak a félelem miatt és azok várása miatt, amik e föld kerekségre következnek” (vö. Lk 21,26). Mindezek a bajok és szenvedések a sátán által zúdulnak a világra, Isten pedig megengedi, mert egyrészt nyilvánvalóvá kell, legyen a menny lakói előtt is, hogy kik azok, akik érdekből vagy számításból imádják az Istent, és kik azok, akik az iránta való viszont-szeretetből teszik ugyan ezt (?). Másrészt a szent és örök Isten bűnnel, törvényszegéssel együtt nem lakhat. A történelem végső lezárulása előtt pedig el kell válnia az aranynak a salaktól, az igaz (bűnbánatot tartott) embernek az önhitt és önző embertől. Ez azért van így, mert Krisztus második eljövetelére el kell készülnie az akkor élő hívő nép maradékának, mint felékesített „menyasszonynak”, hogy méltó módon találkozhasson Krisztussal, a „vőlegénnyel”, amikor Ő visszatér az ég felhőin hatalommal, az angyalok kíséretében (vö. 1Tessz 4,15-17). Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a végső időre más törvényszerűségek is érvényesülnek, mint amelyekkel az átlagos hívő ember találkozhatott az élete során. Gondoljuk el, hogy ha a Krisztus eljövetelekor lesz egy hívő nép minden nemzetből, nyelvből és egyházi közösségből, akkor az a nép a halál tapasztalata nélkül ragadtat el az ég felhőin Krisztussal, előbb azonban feltámadnak az idők során élt igazak. Ezt írja az előbb idézett első Tesszalonikai levél. Hogy ha az Írás szerint nem halnak meg ezek a hívő emberek, akkor olyan hittel kell éljenek, mint ahogyan Krisztus élt itt a földön, és úgy kell megtartaniuk Isten parancsolatait, miként azt Krisztus tette (vö. Jel 14,12), miközben „megmosták és megfehérítették az ő ruháikat a Bárány vérében” (Jel 7,14). Ez utóbbi azt jelenti, hogy többszörös bűnbánat és bűnbocsánat útján Isten igazaknak nyilvánítja őket, - mert Krisztus keresztáldozata, Isten irántuk való szeretete arra késztette őket, hogy „nem”-et mondjanak a bűnre és a főparancsot életük legfőbb törvényévé tegyék (vö. Mt 22,37-39). Így Krisztus felmentő ítéletben részesülnek és üdvözülnek.

Az idők jeleinek figyelése nem félelemre és rettegésre készteti a hívő embert, hanem mélyebb bűnbánatra és megtérésre, nagyobb szeretetre és önfeláldozásra embertársai iránt. Eljön az idő, amikor sem a vagyon, sem a pénz, de még a hatalom sem fog senkit elrejteni az Emberfia színe elől (vö. Jel 6,15-17). A hívő ember hiszi és tudja, hogy nem a halálé és az ellenségé az utolsó szó, hanem Krisztusé, aki szerint: „Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég, ezt mondja az Úr, aki volt, aki van, és aki eljövendő, a Mindenható (Jel 1,8)”. Krisztus tartja a kezében a történelem fonalát és megmenti azokat, akik Őbenne bíznak. Így szól övéihez: „A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot (Jn 16,33, kat. fordítás.).”

Felhasznált irodalom: Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján, Szt. Jeromos Kat. Bibliatársulat, Bp., 2002. / Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szt. István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 2008. / Szent Biblia, fordította: Károli Gáspár, Bp., 2002. / Biblia, az Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése, Kálvin János Kiadó, Bp., 2004.