Idők jelei

Vajúdik a Föld

2011.09.23.  

Nagy tehertétel a számomra írni azokról az eseményekről, ami erre a világra következik. Annyi bizonyos, hogy bármilyen nehéz idők is jönnek a Szentírás szerint, a legkeményebb szentírási kijelentések mögött is ott van Isten népe számára az örömhír, az evangélium, az, hogy Krisztus megszabadítja az ő népét. Nemcsak megszabadítja, hanem előre felkészíti övéit mindarra, ami rájuk és erre a világra következik, hogy ne féljenek, és ne rémüldözzenek. Felszólít arra, hogy: „Bízzatok, én legyőztem a világot (vö. Jn 16,33)!”

Az, hogy a fogyasztói életfelfogással és ennek nyomán a globális felmelegedéssel hová jutott ez a világ, erről nem kell külön senkit sem meggyőzni, mert egyre jobban láthatja és tapasztalhatja ezt minden ember. Vannak szakemberek, geológusok, fizikusok, közgazdászok, a környezetünket ért változásokat és azok következményeit kutató tudósok, akik a Bibliával valamelyest egybehangzó módon nyilatkoznak a Földünk állapotáról. Ilyen kutató szakember pl. Hetesi Zsolt (katolikus) fizikus is, akire ma már a magyarországi írott és elektronikus sajtó is felfigyelt. Az interneten minden megtalálható vele kapcsolatban. Ebben a témakörben én a Szentírásnak a Földünk végső állapotára vonatkozó próféciáit fogom röviden összegezni.

Annyira sokkoló sorokat ír le a Biblia a végső idők nyomorúságáról, hogy a legtöbb jóérzésű ember azt mondja magában, hogy: „ez nem lehet igaz, ezt nem így kell értelmezni, stb.!” Pedig értelmezni ezt sokat nem kell, le van írva, a szöveg értelmezés nélkül is egyértelmű még a négyféle Bibliafordítás egybevetése alapján is. Izaiásnál ezt olvashatjuk: „Íme, az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, …” (vö. Iz 24,1), majd ezt megerősíti a harmadik vers is. Ezt követően olvassuk: „Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai. A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget. Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók”. „Recseg, ropog a föld, … inogva reng a föld! Ide-oda tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, mint a kunyhó! Ránehezedik vétke, és elesik, nem is kel fel többé (a ref. egyház új fordítása).”

 Íme, például a globális felmelegedés végső fázisáról ezt olvashatjuk: „Ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg (vö. Iz 24,4-6)”. Tovább olvasom: „A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu (vö. Iz 24,12. 10)”. „Rettegés, verem és tőr vár rád földnek lakója (vö. Iz 24,17). Ezzel a kijelentéssel teljesen egybehangzó a Salamon király bölcsessége az utolsó időre vonatkozóan: „Mert nem is tudja az ember az ő idejét, mint a halak, melyek megfogatnak a hálóban, és mint a madarak, melyek megfogatnak a tőrben, miképpen ezek, azonképpen megfogatnak az emberek fiai a gonosznak idején, mikor az eljön reájuk hirtelenséggel (vö. Préd 9,14).” Urunk Jézus is ezt mondta, hogy „amiképpen az özönvíz előtti napokban esznek és isznak, házasodnak és férjhez mennek, mind ama napig, amelyen Nóé a bárkába bement. És nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz, és mindnyájukat elragadta: azonképpen lesz az ember Fiának eljövetele is (Mt 24, 38-39)”. Tehát Jézus második eljövetelét megelőzően hasonlítani fog a világ erkölcsi állapota az özönvíz előtti világhoz, amelyet az Isten ítélete elsodort a föld színéről, mert a gonoszságuk a tetőpontra hágott. Jób könyve a Szentírás egyik legősibb könyve, amelyet Mózes írt, de évszázadokkal korábbi adatokat szolgáltat nekünk az özönvíz előtti emberekről. Ezt írja: „Az ősvilág ösvényét követed-e, amelyen az álnok emberek jártak, akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta a víz?!” „Akik azt mondták Istennek: Távozzál tőlünk! Hisz mit tehet ellenünk a Mindenható? (Jób 22,16-17) Ez utóbbi fordítást a Szent István Társulat katolikus Bibliája alapján vettem, amit a Szent Jeromos kat. fordítás így ad vissza: „Hagyj minket békében! S úgy gondolták, hogy a mindenható tehetetlen.” „ Ő pedig megtöltötte a házaikat jóval (vö. Jób 22,18a: Károli fordítását)”. Mindezek a Szentírásfordítások egyértelművé teszik, hogy az özönvíz előtti embereket bőségesen megáldotta az Isten, ők viszont nyílt Isten elleni lázadásban éltek. Tudtak a mindenhatóról, de nem kértek belőle. Nóé százhúsz évig hiába hirdetett megtérést, mert senki nem vette őt komolyan a családján kívül. Jézus szerint az Ő második eljövetele előtti napokban az emberek éppen ilyenek lesznek. Ezt az Újszövetségben még Pál apostol is megerősíti és részletezi a következőképpen: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be: Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, tisztátalanok. Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét (1Tim 3,2-5).” Mindegyik jellemző vonás megdöbbentő, de a legmeglepőbb az utolsó kijelentés, mert ez azt jelenti, hogy az emberek igencsak vallásosaknak tűnnek, de a vallás nem formálja át az életüket: külsőleg vallásosak, belsőleg romlottak lesznek. A vallást addig veszik komolyan, amíg az üzlet szóba nem kerül, attól kezdve a pénz beszél és az érdek. Vagy, hisz és imádkozik, még templomba is eljár, de a szavain és a magatartásán inkább világfinak látszik, mint Krisztus-követőnek. És hozzá kell tennem, hogy ezzel együtt mindig és mindenhol vannak igaz keresztények, akik Jézus tanítását komolyan veszik a nekik juttatott világosság szerint élnek. Azonban a többséget nem ez fogja jellemezni az apostol szerint.

Éhínségről és járványokról, betegségekről is beszél a Szentírás. Az „Úrnak napja” a Bibliában az Isten végső ítéletét jelenti, és az ezt megelőző időszakról ezt írja Joel könyve: „Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak, összedőltek a csűrök, mert kiaszott a gabona.” A napjainkban lejátszódott kergemarhakórról pedig ezt írja a próféta Krisztus előtt pár száz évvel: „Mint nyög a barom! Megháborodtak a marhacsordák, mert nincs legelőjük, bűnhődnek még a juhnyájak is! (Joel 1,17-18).” Azt, hogy „megháborodtak a marhacsordák”, ennél találóbban nem lehet leírni a kergemarhakórt. Végül pedig, de nem utolsó sorban Urunk Jézus is beszélt ezekről (vö. Lk 21,11). Például Pál apostol előbbi idézetével egybehangzóan ezt írja a végidőben élő emberek egymáshoz való viszonyáról: „És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, és sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül (Mt 24,10-12)”. Még ezek után mi jöhet? Krisztus így folytatja többek között a nagy apokaliptikus beszédét: „Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mindez ideig, és nem is lesz soha. …. a választottakért megrövidíttetnek azok a napok (vö. Mt 24,21-22).” Krisztusnak ebben a kijelentésében van az evangélium a sok borzalom között. Ebben az örömhír az, hogy bár nagy nyomorúság lesz, de rövid ideig fog tartani, és amikor az véget ér, többet soha nem lesz még egy ilyen, sőt semmilyen nyomorúság, betegség és halál nem lesz többé sehol a világmindenségben, mert a bűn történelme lezárul, és Krisztus veszi át az uralmat, hogy végül „Isten legyen minden mindenben (vö. 1Kor 15,28)”.

Még egyetlen idézetet hozok a Jelenések könyvéből, amelyben az is benne van, hogy mit kell tenni a hívő embernek ebben az időszakban. Ezt mondja az Úr: „Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja e föld lakosait (Jel 3,10).” Tehát Isten igéjét kell megtartani, és az emberi rendelkezéseket is csak annyiban, amennyiben nem ütköznek Isten szavával. Az emberi rendelkezések és törvények nem állhatnak az fölött, hogy „Így szól az Úr!”, még akkor sem, hogy ha Krisztus nevében hozták azokat. Jézus előre figyelmeztette a tanítványait, sőt mielőtt a világ végéről szólt volna, ez volt az első nagy figyelmeztetése, mert tudta, hogy nagy hitetések lesznek. Ezt mondta: „Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket. Mert sokan jönnek majd az én nevemben, … és sokakat elhitetnek (vö. Mt 24,4-5).”

Amint az írásom elején már jeleztem, nagy tehertétel nekem az, hogy ezeket leírjam, de ha ezt a szülővárosomért és a többi emberért nem teszem meg, akkor hogyan állhatnék meg az ítélet napján az én Istenem és Uram előtt? A szándékom nem a riogatás, hanem egy ösztönzés arra, hogy minden olvasó egyenként nézzen utána a Szentírásban annak, amiket itt elolvasott. Ez annál is inkább fontos, mert az utolsó időben a sok hamis prófétával együtt egy világméretű hamis megoldás is meg fog fogalmazódni, amely szerint mindenkit igyekeznek megnyugtatni. „Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hírtelen veszedelem jő rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra, és semmiképpen meg nem menekülnek (1Tessz 5,3).” A világban végbemenő végső események egy asszony vajúdásához hasonlíthatók, amely szerint jelentkezik a fájdalom, majd egy időre abba marad, újra jelentkezik, majd sűrűsödik egészen addig, amíg Krisztus Urunk visszatér.

Jézus második eljövetelének pontos időpontját viszont senki sem tudja, mert azt a napot és azt az órát csak az Atya ismeri egyedül (vö. 24,36), de a Megváltó figyelmeztette tanítványait, hogy az előjelekre figyeljenek, hogy nehogy váratlanul érje őket az a nap (vö. Mt 24,32-33). A cikkem elején idéztem Izaiás 24. fejezetéből, és most azzal zárom a soraimat. A Szentlélek sugalmazására ezt írta le a próféta arról a korról, amikor ezek az események elkezdődnek: „Olyan lesz a nép, mint a pap, a szolga, mint az ő ura, a szolgáló, mint asszonya, a vevő, mint az eladó, a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő, a hitelező, mint akinek hitelez (Iz 24,2).” Ez azt jelenti, hogy egy jóléti társadalmat fog alapjaiban romba dönteni, éppen akkor, amikor viszonylag sokan olyan életszínvonalat érnek el, mint amilyen az ókorban a jobb módúaké volt. Éppen ez jellemzi a korunkat. Ez akkor is igaz, hogy ha ez a jólét csak a Föld lakosságának kevesebb, mint egy harmadát érinti jelenleg, mert ez a legmagasabb jóléti színvonal, amit szélesebb tömegek számára a történelem folyamán valaha is elértek.  

Bár a teljes Szentírásból mindenhonnan egybehangzóan idéztem, és még sok igehelyet idézhettem volna, és rámutattam azok belső összefüggéseire anélkül, hogy önmagában értelmeztem volna egy-egy szakaszt, lehetnek olyan szempontok is, amelyek elkerülték a figyelmemet, vagy nem férhettek be egyetlen írás keretei közé. Ezért, amiket leírtam, az figyelmeztetés és figyelemfelkeltés, és nem a végső események hibátlan forgatókönyve.

Legyen a jó Isten irgalmas és kegyelmes hozzánk!

Felhasznált irodalom: Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján, Szent Jeromos. Kat. Bibliatársulat, Bp., 2002., Szent Biblia, fordította Károli Gáspár, Bp., 2002., Biblia, Kálvin János Kiadója, Bp., 2006., Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szt. István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 1987.